Valahogy sikerült rátalálni a már elfelejtett geocaching.hu oldalra és egy kicsit elidőztem rajta… Innen jött az ötlet, hogy elvigyük a skacokat egy kis “kincskeresésre”. Panka már egyébként is állandóan nyavalyog, hogy “Jaj, már megint kirándulni megyünk…’
Így talán egy picit jobban tudjuk motiválni. Pedig mindig csak az elindulás a nehéz – ahogyan én magam is így vagyok ezzel… 😀Szóval kinéztem a Dömörkapu felett egy viszonylag könnyen elérhető geoládát. GPS-ünk csak a telefonos Nokia van, ami egy kalap ****, de a koordináták alapján a Google Earth és a turistautak.hu elég jó megmutatta kb. hol keressük a dobozt. No meg a leírás is sokat segített. A zöld háromszög jelzésen indultunk el a cél felé. Őszintén szólva egy kicsit benéztem a leírást, de mákunk volt és jó irányba indultunk. 🙂
Útközben találtunk a sziklák között egy nagyon szép helyet, ahol frankó kis sütögetéseket lehetne rendezni. Ilyesmit mások is szoktak ott,, ez látszott a tűzrakóhelyből. Közben a kölkök mindenáron meg akartak fogni egy-egy kékszárnyú sáskát. Daninak sikerült is, bár szegény sáska egyik lába bánta. Dani szerint már olyan volt, de Panka váltig állította, hogy “most szakadt le…”
A zöld háromszög valóban a csúcsra tört. Az út néhol meredek volt, de egészen járható. Sikerült találnom valami döglött cincért, amit Panka és Eszti szépen el is rakott későbbi azonosításra. Amikor már eléggé felértünk Pankát megkértem, hogy ugyan menjen már fel egy magasabb pontra és nézzen körül, mit lát. Aztán persze mentem én… 🙂 Sőt.. Jött mindenki. Nos a látvány fantasztikus volt. Leláttunk oda, ahol az előbb még a sáskákat üldöztük. Már ezért megérte eljönni, pedig még a “kincsnek” híre-hamva sem volt.
Viszonylag könnyedén értük el a Kőrösi Csoma Sándor emlékhelyet, közben a hegyen caplatva gyönyörű és egyben félelmetes kilátásban volt részünk. Próbáltam lencsevégre kapni a látottakat, de nem igazán sikerült… Nem baj. A hely nincs messze, máskor is elmehetünk. 🙂
Dani szerintem félelmetes tempót diktált. Szó szerint majdnem rám rohadt a gatyám is. Úgy hogy le is vettem egy gyors pihenőnél… 😀
Végül csak sikerült elérnünk az emlékhelyet. Mivel én azt hittem, hogy a rövidebb úton érkeztünk a célhoz. Pont a rossz irányban kezdtem keresni a dobozt. Valójában fogalmam sem volt róla mit keresek. A gyerekek lelkesen utánoztak. Bár Eszti hajtogatta, hogy a másik irányban kell keresni szerinte. Mint kiderül ő is félreértés áldozata.
Kissé csalódottan ültünk le egy picit pihenni és átgondolni a dolgokat. Végül szépen elővettem a segédletet (Laptop) és újraértelmeztük a leírást. Így kiderült, hogy pont ott mentünk fel ahol kellett és tényleg abban az irányban kell keresni, ahol Eszti mondta. Puszi az okos kis fejére… 🙂
Innen már gyerekjáték volt a megtalálás. 2011.08.07 18:12-kor megtaláltuk az első dobozunkat.
A gyerekek választottak maguknak egy-egy ajándékot majd beletették a dobozba, amit ők hoztak ill. amit mi hoztunk. Még szépen kitöltöttük a logot ettünk egy jót és elindultunk hazafelé…
